Egy (azóta kevésbé) népszerű szórakozóhelyen szólított meg. Mindenáron beszélgetni akart, de én inkább a barátnőimmel szerettem volna mulatozni. Nem tágított, a nevemet akarta tudni, hát gondoltam abból nem lehet baj, ha megmondom.
Tévedtem. Megkeresett az iwiw-en és randira hívott. Kapásból nemet mondtam volna, ha nem látom a képeit. Csakhogy: ott feküdt a tengerparton egy szál fürdőnadrágban és úgy nézett ki, hogy arra szavak sincsenek. Gyönyörű volt na. Rengeteg képe volt fent, mind profi fotók, kisült, hogy modell a srác. Mivel ilyen szépet még nem láttam élőben, gondoltam, egy találkozót megér. Ha hülyeségeket beszél sem baj, majd nézegetem és próbálok nem figyelni. Megbeszéltük, hogy a Deákon találkozunk és majd meglátjuk hova megyünk. Mikor odaértem, már várt és furcsán méregetett, majd azt mondta: "Aztaa, de jól nézel ki". A hangsúly picit suttyó volt, de azt gondoltam majd lesz jobb. (nem lett)
Tudjátok milyen ez az elsőrandis helyzet: ideges fészkelődés, szorongás; mit kezd egymással két vadidegen ember. Beültünk egy teaházba. Kíváncsi voltam hogyan próbálja meg oldani a feszültséget. A következőképpen oldotta: egy ideig hallgatott majd egy sebes mozdulattal az asztalra könyökölt, állát a tenyerébe támasztotta, rám bámult, majd kibökte:
"Leghoszabb kapcsolatod?"
"Tessék?"
"Mennyi ideig tartott a leghosszabb kapcsolatod?"
"2 évig"
"És ki szakított kivel?"
"Én, de muszáj erről beszélgetnünk?" - tereltem a szót.
Pár mondat után a már ismert mozdulat: könyöklés, fej a tenyérbe, bámul, az orrunk majdnem összeér: "Mi a horoszkópod?"
Komolyan, mintha az inkvizíció előtt állnék. Lemondóan feleltem: rák vagyok. Erre összeomlott. Ráfeküdt az asztalra és azt ismételgette: "istenem, rák, istenem..."
"Mi a baj?" - kérdeztem olyan óvatosan, mintha egy őrülttel lenne dolgom.
"A volt barátnőm is rák."
Ekkor feltételeztem először, hogy nem normális. "Nyugodj meg, nem kell ezt a horoszkópot ennyire komolyan venni"
"Micsodaaaa?"- kérdezte úgy, mintha azt mondtam volna, hogy nem forog a Föld. Majd hosszú fejtegetésbe kezdett az origo-n található párkapcsolati horoszkópról, ami előre megmondja, hogy van-e jövője a kapcsolatnak. Itt jegyezném meg, hogy az emberünk 30 éves volt. Szörnyen éreztem magam. Kiment wc-re és közben azon tanakodtam, hogy hogyan fussak el a terem másik végében lévő kabátomért, majd kapjam fel a táskám úgy, hogy közben ne jöjjön ki. Rájöttem, hogy nincs esélyem, ezért maradtam.
Eztán kiderült, hogy nem túl okos. A következőképpen derült erre fény. Miután tisztáztuk, hogy egy alföld közepén lévő kisvárosban lakom (inkognitómat megőrzendő nem írom most le a nevét), így folytatódott a beszélgetés:
"És vannak ott ilyen hegyek, vagy csak ilyen lapos, izé, tudod...?"
"Az Alföldre gondolsz?"
"ja, ja, arra" És közben nyitott szájjal rágózott, bólogatott és folyton bámult.
"Dehogy vannak, ez az Alföldön van."
"És...folyók...tavak?"
Ezen a ponton elszakadt a cérna, közöltem vele, hogy a Duna-Tisza köze földrajzi név sejteti, hogy a Duna és a Tisza a két folyó, ami között a város van, tó pedig nincs, csak pocsolya. Erről ennyit.
Ti mondtátok