Ez a mese egy vicces mese. Lesz, ha a mesélőnek sikerül jól megírnia. De így van ez minden mesével, nem?
A bongyor kislánynak zöld szeme volt és szöszke haja. Néhányan azt mondanák, hogy kicsit nem evilágba való volt. Csak egy kis kosárka hiányzott a kis kezéből és lehetett volna nagymama Piroskája is akár. De ő egy másik korba született, ahol a sűrű erdő a beton dzsungelének felelt meg, az ő farkasa meg...
Egyik nap elindult hát vadászni, hogy megírhassa a saját meséjét. Mert ezekben a zavaros időkben, Piroskának kellett megkeresnie a farkast ha meg akarta etettetni magát. Fegyverkészletével a vállán(??), amit most nevezzünk mély dekoltázsnak és erős sminknek egy még zavarosabb erdőbe indult, ahol nagyon hangos dzsungelzene szólt (rockkoncert). Vannak dolgok,amik azonban nem változnak az évezredek során: a természet hívó szava. Emiatt Piroskánk beelőzve a hatalmas erdei csődületet, 2 farkast szépen kérlelve hamarabb jutott az árnyékszékhez. A zajos erdőben azonban, újra találkozott a 2 farkassal a bejárattól, akik felháborodásuknak hangot adván gumibogyószörpre (sör) invitálták a kislányt. Különösen az egyik farkas tűnt éhesnek azon a szép holdvilágos estén. Így hát a kislány később is találkozott vele, ámbár a gumibogyószörpöt (sör) később inkább fekete vízre (kávé) cserélték. A mi Piroskánk mindig beszédes kislány volt. Sokan mondták róla, hogy előbb tudott beszélni, mint járni. Így hosszú órákon keresztül litániákkal szórakoztatta a farkast, akik viszonzásképp hasonlóan tett. Szó szót és tett tettet követett, eldöntötték hát, hogy elmennek a valódi (!) erdőbe egy kis kosárnyi étellel. Nevezzük ezt pikniknek.
Hősünk egész nap sütött, főzött: szendvicseket, salátát, süteményt, mindent mi szemnek és szájnak ingere. Mikor a farkas megérkezett paripáján (vw bogár) szörnyű hírekkel várta Piroskát: azt mondta neki, hogy nem mesélt eleget, nem elég furmányosak a történetei és más elemózsia után néz.
Piroskánk kis kosarával még szöszkébb barátnőjéhez indult az erdő veszélyes, furcsa sötétszínű (na ezt találd ki) lakóinak otthonához közel. Nagyon félt ott, a furcsa lakók csak méregették és tapogatták irreálisan fehér bőrét. Több órát töltött a teljes kétségbeesés szélén. Végre megérkezett még szöszkébb barátnője aki, míg Piroskánk elzokogta beszédképtelenségének bánatát, szépen lassan elfogyasztotta a kiskosár tartalmát. Csak egy dolog maradt meg, a finom meggyes sütemény. Mikoris megérkezett a nagymama (húsvér nagymama) és percek alatt elpusztította a maradékot. Olyan büszke volt kisunokája barátnőjének főztjére, hogy az azóta ugyan Piroskából Pirossá lett kislánytól még mindig megkérdezi, hogyan készült a meggyes csoda és mindig figyelmezteti, hogy el ne felejtse neki leírni a receptet.
Így tanulta meg Piros, hogy egy farkásnál mindig többet ér a finom sütemény, ha másért nem, azt legalább hozzá lehet vágni, mikor hülyeésgeket beszél.
Ti mondtátok