Másodikas egyetemista voltam, mikor az év hagyományosan legnagyobb kolibuliján beszélgetésbe elegyedtem egy biztonsági őrrel. Valójában egy informatikus diák volt, aki a sulin keresztül kapta ezt a munkát. Marcona gyereket kérjük az egyes ajtóhoz...

A srác őrizte a tornaterem kapuját, ahol már rég el kellett volna kezdődnie az eredményhirdetésnek, s az izgatott csapatok (igen, ez egy különleges buli) szinte szétszedték a placcot. Én persze elkezdtem piszkálni a biztonsági őrt, mert a lányok azt hiszik, hogy mindent megengedhetnek maguknak. A srácnak nem kellett sok, elkezdett velem kekeckedni és flörtölni, én meg adtam alá a lovat, és röhögcséltünk. Aztán egyszercsak bemehettünk.

Csodálatos éjszaka volt, a csapatom nyert azon a bizonyos versenyen, aminek az a péntek esti buli tett pontot a végére. Az üdvrivalgás után oszlani kezdett a nép, s a semmiből előkerült az Ogre (sokat sejtető becenév), hogy adjam már meg a telefonszámomat. Én rámosolyogtam, és ráírtam a névtáblájára, hogy 0690-keresztnevem, és egy RUF MICH AN! felkiáltás kíséretében távoztam.

Az egyhetes rendezvény befejeződött, s mindenki hazament a tavaszi szünet örömeit kiélvezni. Én hamarosan kaptam egy üzenetet a közösségi oldalon a biztonsági őrtől, amiben leírta, hogy egy közös ismerősünkből szedte ki a teljes nevemet, egy másiktól megszerezte a számomat, de nem fog zaklatni, amíg nem adok arra engedélyt. Randit kért. Nem válaszoltam.

Napokkal később mentem vissza Pestre, s épp a szobában rámoltam össze a koszt, mikor kopogtak. Kimegyek, egy ismeretlen lány állt az ajtóban.

Szia, te vagy a XXXXXXXXXXXXX?

Igen, szia!

Én a szomszéd vagyok. Várj egy picit, hozok neked valamit.

Egy perc múlva újra megjelent, a kezében egy 17 szál rózsából álló csokorral és egy hatalmas doboz csokival.

Egy futár hozta Neked pár órája, de nem voltál itthon...

Köpni-nyelni nem tudtam. Fogalmam sincs, kitől jött, miért, csak ültem az ágyamon és szagolgattam a rózsáimat. Aztán megtaláltam a kis borítékot, amiből kiderült,hogy a srác küldte. Írtam neki iwiwen, hogy nagyon-nagyon köszönöm, és szóhoz sem jutok, annyira kedves. A randiról hallgattam, mert bár nagyon jól esett a figyelmesség, de attól még nem tetszett a fiú. Elszállt még pár levél mindkét irányban. Ő udvarolt, én tereltem. Megelégelte, és elküldte nekem a színes fényekben úszó Duna-parti színház honlapját, hogy bökjek rá egy előadásra, ahova ő elvisz engem. Előtte vacsora.

Többen könyörögtek, hasztalanul. Nem mentem el vele. De a csokrot most is őrzöm a koliban. A nagyvonalú, figyelmes férfiak emlékére... Nem sokat látott azóta a szobában, szegény halott virág:)