Sose tarts fel egy lányt, ha pisilni siet! Már itt elrontotta a fiú. Épp a ZP-ben róttam a kilómétereket, hogy elérjek a mosdóig, mikor egy nem éppen kis termetű fiatalember toppant elém. Először nem szólt, csak feltűnően végignézett, alulról fölfelé, fölülről lefelé, a cipőmtől a fejem búbjáig, megakadva persze a mellemen, mindkét irányba. Még mindig nem szólt, gúnyosan vigyorgott (tipikusan az a fazon, aki nem kövér, csak erős csontozatú, és sok rajta az izom- vagyis szerinte, -az igazság szerint azonban csak szimplán hájas és bunkó)Mivel nem tudtam tőle továbbhaladni, kíváncsian vártam a fejleményeket. Mivel tudtam, hogy innen nincs menekvés, meg fog szólítani, kitártam hát lelkemet a befogadásra. Olyan leszólító-szöveget hallottam, amit még életemben soha, pedig hallottam már egy-kettőt!

- Helló bébi, te hogy főzöd a pacalt?

Mondanom se kell, mély döbbenet ült ki az arcomra. De vidéki léány vagyok ám, nem agyják azt csak úgy! Nem szoktam bunkó lenni másokkal, de ilyen fokú tahóságot már én sem bírtam, így nemes egyszerűséggel csak ennyit mondtam:

- Olajjal kezdem, mert nem vagyok a zsíros dolgok híve!

Majd mosolyogva elsétáltam... végre pisilni:)