Fizikai antropológia: amely a hajdan élt és a mai ember fizikai, azaz testi tulajdonságaival foglalkozik.

Igen, hajdan élt, de jelen esetben még mindig.

Mit tesz az ember lánya kétségbeesésében a tömegnyomás hatására? Beilleszkedik (nem mentegetem magam, az ember lánya hülyehülyehülye). Így történt egy szép nyári este, hogy engedve a nyomásnak és a szép szavaknak, hogy hasonlítok a Moulin Rouge csodaszép és általam mindig ámult színésznőjére (gyengébbeknek: Nicole Kidman) és igen, némi alattomosan és tudtom nélkül a poharamba csempészett tudatmódosítószernek (erős idegzetűeknek: ecstasy), amelyre csak az egész estés heveny szívdobogás és másnapi rosszullét hívta fel a figyelmem, igen a lakáson kötöttünk ki. Így kerültem közelebb az emberelőtti embertípushoz. A JóIsten látja lelkem, én sose voltam "olyan lány", szégyellem is magam.

Nos, a közel sem csodálatos éjszakát (ami permanens röhögésbe fulladt a következőképpen: te azt hitted, te azt hitted, hogy én most itt veled bármit is? Hát nem látod, hogy egyenesen se tudok nézni? De az ember fiában a reményhal megy utoljára és próbálkozik. Aztán csodálkozik hogy kiröhögik...) követően gyors elslisszolás reggel, sose lássam többet. 

Másnap 5 nem fogadott hívás egy ismeretlen számról, majd 3 újabb, mikor már halványan sejtem ki lehet az és nem akarom felvenni, de aztán mégis (szólt a varjú:kár, kár). De ki adta meg a számom? Én mindent elkövettem, hogy nyomtalanul eltűnjek. De az általunk vizsgált deviáns közösségben mindenki ismer mindenkit (bárcsak Johnny Depptől is csak ennyi választana el, pedig előle nem is rejtőzködöm). És igen, addigra én is megtudom: egy kapcsolatot tettem tönkre (később kiderül nem én voltam az egyetlen), ráadásul egy szerencsétlen honfitárs az áldozata léhaságomnak.

Igen, érted megyek, film, pizza, duplarandi-hallom a hangját a telefonban. Gyors eszmefuttatás: mi van a férfiakkal? Ez normális? Miután kiröhögtem a be sem mutatott szexuális teljesítményét? Vagy pont azért? (igen, azért) Gyors döntés: maradhatok itthon az antipatikus lakótársakkal, akik az esti kvízt nézik (mára megtanultam, hogy a kvíz, igenis nagyon jó és életmentő) vagy adjunk egy esélyt annak az ingyen pizzának?

Igen, a pizza mellett döntöttem (kár, kár). Fél órás késéssel motorburrogás, jön, bazsalyog AL-ekkel (antipatikus lakótársak). Férfifilm (unalmas, lövőldőzős TESCOgagyi), pizza csalódás mert SÜLTKRUMPLI van rajta, elnyomott nőtárs megismerése, megsajnálása, lélekápolása. Majd a hím újra bizonyítaná tudását, ami újra röhögésbe fullad. "Akkor most inkább öleljük egymást erősen." Már csak azért is, mert közben kezdetét vette a később mindennapossá vált üvöltés, csapkodás, ugyanis, te miért felejtettél el szólni arról, hogy van egy barátnőd?

Nem szépítem, valami mégis történhetett velem, mert egy egymással töltött teljesen harmonikus, romantikus nap után: városmutogatás, ismeretlen tengerparton fürdőzés, ami oylan volt mint egy oázis a tündérkertben, sütizés, rengeteg, rengeteg beszélgetés után, miközben én tényleg tartottam magam, honfitárs iránti tiszteletből, minden a feje tetejére állt. Egyre jobban éreztem magam, rémálom utam mesevilággá változott. mosolyogtam, boldog voltam. Így telt el egy hét, amit könnyes búcsú és a repülő direkt a hosszabb úton megyek, hátha lemaradsz róla és maradsz még velem egy pár napot akciója követett. Majd már a repülő felszállása előtt jöttek az smsek: fontos vagy, kellesz nekem, mit tehetnék nélküled. Mire leszállt a repülő kétségbeesett üzenetek: honfitárslány tud mindent, vagy legalábbis erősen gyanakszik.

Nem ragozom tovább, mese beindul, én vagyok a kiválasztott (a szerencsétlen). Honfitárslány kiesik a képből (de vajon tényleg?) és 2 hét múlva leszáll a vonatról itt nálunk a Keleti pályaudvaron. Én meg forró kávéval várom (a vonat késése miatt kétszer vettem meg, hogy melegen kerüljön a kezébe) és frissen sült kakaós csigával, túrós buktával és a legjobb formámmal. Üdvözöllek Magyarországon!

Az ember lánya hülye és hisz a mesékben...

OLVASÓKNAK: Kitartást kérek, a hosszú felvezetők után, nagy csattanóval szolgálok!

FOLYT.KÖV.