g. S-t idén márciusban ismertem meg. Olyan magasról szartam le, hogy az már bántotta az azóta megismert óriási egóját. Közös barátok (??) miatt kerültünk egy asztalhoz, és mindenáron beszélgetni akart, miközben én épp Cs. süketelését hallgattam. Aztán rájött, hogy valahogy gyengítenie kell az ellenállást, ha legalább a valódi nevemre kíváncsi. (Ja igen, viccből a mellettem ülő A. nevén mutatkoztam be. Gondoltam, úgyse látom többet geci S-t. Nem így lett...)
Nem ismertetném, hogy mekkora hazuggal állunk szemben. A helyi kaszanova (ez a bárki jó-ban merül ki). Márciustól júniusig hullámokban változott a "kapcsolatunk" a hajlandó vagyok neked köszönni, rádnézni, fejemet el nem fordítani és a helóédes, hozzáddörgölőzhetek között... Közben nagy ferdítések és haveri gúnyolódások. Nem szépítem, én voltam egy marha, hogy valaha is ránéztem. Remek önbizalomcsökkentő tréning volt.
Egyetlen egy pozitív sztorim van vele kapcsolatban..
Nyári vizsgaidőszak közepe, meleg júniusi éjszaka volt, mikor a csajokkal elmentünk egy felkapott romkocsmába. Sokan voltunk, de végül mindenki hazahúzott, kivéve Pöttyöt és engem. Volt velünk egy digó pasi is, aki még korábban ült le mellénk. Először csak dohányozni, aztán meg ismerkedni. Na, nem velünk, hanem bongyorhajú-angyalarcú barátnőnkkel, aki szintén lelépett. Így hárman indultunk a közeli abc tetején található, nyitott szórakozóhelyre. Útközben összefutottunk Cs.-nal és R.-vel, akik az én kolis haverjaim. Ők mondták, h rengeteg ismerős van odafenn, menjünk csak, ők még leisszák magukat az egyik éjjel-nappaliban. Naná, hogy g. S. és a fanatikusan vallásos barátja volt az első, aki szembejött odafenn... Hát, ez para, de le vagytok szarva- gondoltam...
Szuper buli volt, g. S időnként tökig izzadva, szürke asszonyverő trikóban elhaladt mellettünk. Pötty meg a vállamat rángatta, h nézdmár, ott jön a S. A digót amúgy időközben leráztuk, mert Pötty is megtetszett neki bongyorka távozása után, én meg idegesen közöltem, h nem tartok semmiféle gyertyát, szóval ha kell a pasi, lelépek, de ha nem, akkor most takarodjunk innen, mert ez égő. Digó el, mi meg ugráltunk tovább a sörökkel és az idegenekkel.
Hajnali fél négy körül találkoztam a mélyen vallásossal, és kérdeztem, hogy mikor megy haza a kolis banda, mert akkor megyek velük. El is indultunk hamarosan: a vallásos és egy csaj a lift felé, g. S. a lépcső felé. Én vallásosékat választottam persze (az egyház mindenek felett), mire S. kiabálta, h ne várjatok már a liftre, gyertek gyalog. Én ránéztem, majd mentem tovább a másik irányba.
Jött is egyből a "neked bajod van velem, te lány?" kezdetű mondóka, ami egy félórás "monddmármeghogymibajodvelem" követett. Csak nevettem rajta. Nem volt kedvem négykor elmagyarázni neki, hogy több hónapnyi alázás nem esik olyan jól senkinek. Már félig otthon voltunk a busszal, mikor az egyik megálló előtt suttogva azt mondtam neki:
Most már szakadj le rólam, mert úgyse mesélek semmit a pletykás haverjaid előtt. Jobb, ha leszállsz vagy elülsz innen. Bár hang vagy leszállni.
Leszállt. Majd a buszajtóból kiabált fel, h na gyere már. Sajnos, nem volt annyira közömbös, hogy végignézzem, ahogy megszopatja magát. És különben is, kell valamit mondanom majd az unokáknak is...
Volt előttünk 2-3 kilométernyi út, hajnalodott, és az eső is elkezdett szemerkélni. S-nek a derekára volt kötve az izzadt asszonyverő, felül meg csak pulcsi, miközben azt magyarázta, hogy nekünk igazán jóban kellene lennünk. Belül már elhittem, de a zord álarcomat nem hagytam olyan könnyen lerángatni, mint ahogy 15 perccel korábban neki sikerült engem arról a szaros buszról... még 10 perc után már azt pedzegette, hogy akkor nálam alszik... Nem-nem-nem, mondta a szám, ajjjajjjjajjjjj, gondolta az eszem... De, ő nagyon szeretne. Nem, nem lehet, egész este a buliban ugrált, cigiszaga van, nekem meg nem fekszik bele mocskosan az ágyamba. Majd azt hazudtam, hogy a szobatársaim is otthon alszanak.
A koliban két portás beszélgetett a bejáratnál, mikor megérkeztünk a hajnali kirándulásról. Na, g. S. előttük is rákérdezett, hogy akkor most jöhet-e vagy sem, mire én persze a dupla erkölcsi támasznak köszönhetően elrebegtem egy újabb nemet, közöltem, hogy ő koszos, és különben is van saját ágya, aludjon ott. Majd csalódottan, de büszkén elvonultam.
A fejem falbaverését rejtse a történelem homálya, és különben is, tíz perccel később kaparászás hallattszott az ajtón.
Heló, fürödtem
Igen? Ugyanaz a ruha van rajtad még mindig.
Na jó, nem, de bejöhetek?
Nem, én most fogok fürdeni.
Azt együtt is lehet.
Menj haza, itt nem fürdesz.
Ha megfürdök, visszajöhetek?
Hát persze.
Ajtó becsuk, én meg tátott szájjal lestem magam elé, hogy ez most mi volt. Nem hittem, hogy visszajön, de jót nevettem, és megfürödtem. Tévedtem. Negyedóra múlva ott állt az ajtóban tisztán, illatosan, édesen. (Legalábbis remélem, mert így visszagondolva, nem emlékszem, hogy megszagoltam-e vagy sem.) Én a nagy elérzékenyülésemben csak annyit kérdeztem:
Na és fogat mostál?
Nem. De nem megyek vissza. Nem. Megmosom a tieddel.
Eszem megáll, de oké. Bebújtunk az ágyba, beszélgettünk. Épp a hátamat simogatta, mikor újabb kapirgálás az ajtó felöl. És bevágódott a szobatársam. Megjegyzem, eddig még csak nem is csókolóztunk.
Helló. M. (a pasija) most indult el kenustáborba, és a N-ék (akikkel mi bulizni voltunk) üvöltöznek a folyosón, úgyhogy hazajöttem aludni meg tanulni. Két óra múlva vizsgázom.
g. S. el, én belülről zokogva, dermedten aludni tértem. Immáron egyedül. Egyébként kiderült, hogy mielőtt először feljött koszosan, felment a szobatársam pasijához, aki a haverja, bement a szobába, és megnézte, hogy ott van-e a szobatársam. Majd miután látta, hogy kamuztam, átjött. Nem menthetetlen a gyerek, csak kár, hogy nem jó célokra használja a benne rejlő gátlástalanságot.
Ti mondtátok