Egyetemi sátras rendezvény 2008 májusában. Unom a banánt, de azért haza nem megyek. Odalibben egy srác és izgatottan kérdezősködni kezd:
-Szia-szia! Jaj istenem, nem sérültél meg?
-Nem, dehogyis, jól vagyok.
-De tutira? Egész biztos?
-Persze, de miért?
-Hosszú és veszélyes lehetett az út a mennyországtól idáig.
(...) Bár a gyerek béna volt, a duma azonban meglepő, úgyhogy maradtam fecsegni meg röhögni. Rajta vagy vele. Nem kellett csalódnom, folytatta is pár perc múlva az oltást:
-Te, és mondd csak... Hány óra van?
-Nincs órám, de kb. fél kettő lehet. Az előbb néztem a telefonomon az időt, akkor volt negyed.
-Nahát, együtt jár az óránk, nem járunk mi is?
(...) Elképesztő, nem?
-Te, és amúgy házimunkával hogy állsz?
-Mire gondolsz? Nem mosom ki a gatyádat, ne haragudj...
-Varrni tudsz?
-Anyám megtanított, persze.
-Akkor bevehetnél 17 centit!
-Maximum tíz, nem?... Nahát, ott egy ismerős, szia!
Ti mondtátok